Almavirággal futkos a szellő,
akár egy kócos semmirekellő.
Kócosnak kócos, de nem mihaszna;
okot nem ád ő soha panaszra.
Füttyöget olykor, mintha ő volna
a kertek kedves sárgarigója.
Meghintáztatja ágon a fészket,
leszáll a földre, fűhegyen lépked.
Illeg és billeg, s ha dolga nincsen,
elüldögél egy kék nefelejcsen.
1 comments:
imadni valo
Post a Comment