"What doesn't kill you makes you stronger..."
Sometimes I wish I was soulless and could not be disturbed by things that might seems to be pettiness for others. I was touched by some facts and the happenings of this long weekend really upset me. Red-letter day indeed that stamped on my memory much too.
During the last 3 years Dominik was rarely visited by his father and if meeting happened, it wasn't full of content at all, what's more it was rather unconstructive. Last time Dominik told me that daddy has a new girlfriend and he brought even his big TV to the girl and they spent the day together. What I know about him, all come from Dominik because K does not communicate with me, he is still playing the role of the injured party. I thought it must be a quite serious relationship (hopefully more serious than the previous ones) if he shack with the girl. And I understood why he started to push the bringing of Dominik more often: the girl has a daughter just at the same age as Dominik. In this case, I thought, if serious, I had to know her, I must know with whom Dominik is going to spend every second weekend from now. The fact is that I wasn't settled at all while Dominik was alone with his father based on Dominik's tellings (daddy allows everything, daddy fell asleep while he was there, daddy does not like his glasses and suggests not to wear them, daddy does not bring him anywhere, etc). The question is that how to support the picture of Father with capital in this case in order that Dominik do not lose his faith in his father? To tell you the truth, it is very very difficult in this way but definitely needs to be done. K did not realize that we have to stay in touch and cooperate all the time because of our child and did not understand why I wanted to meet his girlfriend.
Finally, I succeed to carry out this meeting and exchange a few words with his beloved and what a surprise we could speak cultivated as mothers and could understand each other's worries. Interesting situation but my sixth sense whispered that neccessary to happen because of the smooth transition and for the future free from bumps. I'm happy to push this meeting and to get to know her. But we will see. I hope that this relationship will be stable and fruitful for all of us. Although, I left Dominik there with blur of tears and can't stop crying after getting the empty home. Mental struggle. 5 years spending non-stop with my son. K wasn't there when needed to be there. I asked him several times to care for his son but he refused to deal with him and turned his back on us. I had to make my way on my own. So this is a milestone that should have happened earlier, much earlier.
I still have doubts but in case there will be a system in the visits at least, this can be a great improvement and the emotional balance also will be re-established a bit after a while. The key is Dominik and I must be sure that everything is okay around and inside of him.
Snow Situation
I cannot leave unmentioned the disaster that fall on many people who was taken prisoner of the snow on the highway for more than 15-20 hours.
On Thursday morning we started the day as usual and could not suspect what difficulties we had to face by the end of the day. In the afternoon it began to snow and by the end of work right before the long weekend, considerable amount of snow made me welcome getting my car. I was immensely angry with the weather and shouted that why could not fell in December by Xmas? I started to remove the snow from my car by naked hand because I had neither gloves nor broom. And of course, this was not my fault but the weather. Ahh, it was almost spring! Who recalled winter? Not me!
In the meantime, the wind rose. The situation on the highway started to become chaotic. The cars stucked in the traffic jam and were heavily covered with snow, more meters high, due to the snow-storm and blowing of the wind. Thousands of people and hundreds of cars could not move anywhere until they were set free by the rescue teams. Volunteers, local people helped by bringing food and hot drinks and blankets; schools and shopping centers opened to give shelter to the people. All radio stations helped by broadcasting the latest news continuously and forwarded all the messages containing emergency calls and helping hands as well. For most people this was the only connection to the outworld.
On the day of the Hungarian Revolution and War of Independence, the nation gave evidence of real collaboration and superhuman actions although, only the goverment could not rise to this unexpected (?) catastrophe...
"25 év alatt, amióta ebben a szkafanderben élek, nem történt ilyen, mint
ma. Ma nem a széthúzásról szólt minden, meg pártokról, hanem az emberek
összefogásáról. Önkéntes autómentők,
online szerkeszthető dokumentumok, Google térkép ami szerkeszthető.. volt
itt minden, gyorsan reagált mindenki a helyzetre, és még a szomszédos
országból is jöttek segíteni! Több tucat pizzéria és étterem ételt
szállított ki, csak szervezést kértek cserébe, ők meg sütöttek, főztek. Erre kéne koncentrálnotok
emberek, hogy átitasson Titeket ez az érzés, hogy együtt vagyunk, és
közösségben kell élnünk. Nem csak, amikor beüt a krach és baj van, hanem
mindig. Nem fog fentről jönni a segítség, itt mellőlünk jön a segítség,
a másiktól, így tartjuk egymás hátát!
Nagy fel és köszönet azoknak az önkénteseknek és civileknek, akik szállást, meleg ételt, italt és jó társaságot adtak azoknak akik már majdnem 1 napja ott rekedtek. Öröm áradat itasson Titeket át, ne állandóan a kormányt szapuljátok meg a BM-et... evvel csak megteremtitek ugyanazt a helyzetet, és csak idegessé váltok. Eddig is így volt, most is ez van... mit vártok? A segítség embertársainktól fog eljönni.
Én is felhívtam minden pirossal jelzett embert a google térképről, ahol bejelölték, hogy kinek kell segítség, és 80%-ban mindenkit elértem, meleg helyen voltak, megköszönték, hogy hívtam őket, ez a legkevesebb (többiek ki voltak kapcsolva, de a térkép alapján sok ember indult el menteni, meleg étellel, itallal őket). Csodálatos dolgok ezek, ez egy újfajta mentalitásnak is nevezhető, de valójában mindig is itt volt bennünk, csak ráraktuk azt a sok szemetet, ami még a szemünket is eltakarta!
Megható érzés egy ilyen Magyarországon élni emberek! Ne rontsátok el Magatoknak se ezt a jó érzést avval, hogy másokat bíráltok, elítéltek, és ócsároltok... ez a szint teljesen más.
Merőben más. Ez az új paradigma szerves része. Megosztva elbukunk, egységben felállunk, sőt táncolunk! :)"
Elgondolkodtam. Aztán jött egy srác. Audival. Kért 30 db zsemlét, 10 kg kenyeret, egy egész doboz sport szeletet. Kérdeztem is. Ennyire szereti a csokit? (persze sejtettem hogy hova lesz) erre ő: "nem a rádióba hallottam hogy elkel a segítség"! És oda viszi. Nem sokkal később megint jöttek. Elvitték az összes mentes ásványvizet.
Már tudtam hova lesz, vagy legalábbis azt hittem. Megkérdeztem. A válasz: A vasút állomásra viszem, most hallottam hogy sokan itt maradtak.
De!! A a legszebb dolog csak ezután jött. 4 fősulis készült az esti bulira, ehhez való bor és chips készletért jöttek. Nálunk hallották a rádióba, hogy a hajléktalan szállóra is el kelne a segítség. Vissza minden. Összedobták a pénzüket és kérték hogy adjak nekik bármit ami ebből kikerül és hasznát vennék. Hát ez engem nagyon megérintett. De még sorolhatnám. Egy néni süteményt vett amit a fiával küldött el az autókhoz stb... Nagyon jó volt ma a napom. Osszátok meg. Én még ilyet soha nem kértem, de akarom hogy tudja mindenki: A magyarok a bajban összefognak."
- Pörgették a közösségi oldalakon, mikroblogokon a percre kész infókat, rondán beégetve és helyettesítve ezzel a királyi médiát és hírközlést.
- akik létrehozták az online segíts, ha tudsz térképet,
- akik szervezkedtek, kimentek ásni, traktorozni, terepjárózni, derékig belefagyni a hóba,
- akik vittek meleg teát, kaját, felajánlottak szállást és a segítség ezer más módját,
- akik tartották a lelket a kint didergőkben, mert tudták, nincsenek egyedül.
Köszönöm a hivatásos:
- Rendőröknek, tűzoltóknak, katonáknak, védelmi szolgálatok tagjainak, a hókotróvezetőktől a szóróanyag rakodókig, áramszolgáltató munkatársaitól vízművesekig mindenkinek, hogy megtettétek amit a feljebbvalóitok parancsai és a szervezeteitek anyagi lehetőségei megengedtek.
- a sajtómunkásoknak, akik percről percre tudósításokkal igyekeztek információhoz juttatni mindenkit, akik a helyi rádiók műsoraiban megtették azt, ami a királyi dolga és kötelessége lett volna,
- a polgármestereknek és jegyzőknek, akik tényleg rengeteg helyen személyesen is részt vettek a mentésben, kinyitották a közintézményeket és segítettek ahogy módjukban állt,
- azoknak a kereskedelmi láncoknak, akik parkolóikkal, fűtött belterükkel, meghosszabbított vagy rendkívüli nyitvatartásukkal tették lehetővé a helyzet normalizálását,
- és a "piszkos labancoknak", akik nem restelltek a negyvennyolcas forradalmunk napján segítő kezet nyújtani!"
Snow Situation
I cannot leave unmentioned the disaster that fall on many people who was taken prisoner of the snow on the highway for more than 15-20 hours.
On Thursday morning we started the day as usual and could not suspect what difficulties we had to face by the end of the day. In the afternoon it began to snow and by the end of work right before the long weekend, considerable amount of snow made me welcome getting my car. I was immensely angry with the weather and shouted that why could not fell in December by Xmas? I started to remove the snow from my car by naked hand because I had neither gloves nor broom. And of course, this was not my fault but the weather. Ahh, it was almost spring! Who recalled winter? Not me!
In the meantime, the wind rose. The situation on the highway started to become chaotic. The cars stucked in the traffic jam and were heavily covered with snow, more meters high, due to the snow-storm and blowing of the wind. Thousands of people and hundreds of cars could not move anywhere until they were set free by the rescue teams. Volunteers, local people helped by bringing food and hot drinks and blankets; schools and shopping centers opened to give shelter to the people. All radio stations helped by broadcasting the latest news continuously and forwarded all the messages containing emergency calls and helping hands as well. For most people this was the only connection to the outworld.
On the day of the Hungarian Revolution and War of Independence, the nation gave evidence of real collaboration and superhuman actions although, only the goverment could not rise to this unexpected (?) catastrophe...
***
"25 év alatt, amióta ebben a szkafanderben élek, nem történt ilyen, mint
ma. Ma nem a széthúzásról szólt minden, meg pártokról, hanem az emberek
összefogásáról. Önkéntes autómentők,
online szerkeszthető dokumentumok, Google térkép ami szerkeszthető.. volt
itt minden, gyorsan reagált mindenki a helyzetre, és még a szomszédos
országból is jöttek segíteni! Több tucat pizzéria és étterem ételt
szállított ki, csak szervezést kértek cserébe, ők meg sütöttek, főztek. Erre kéne koncentrálnotok
emberek, hogy átitasson Titeket ez az érzés, hogy együtt vagyunk, és
közösségben kell élnünk. Nem csak, amikor beüt a krach és baj van, hanem
mindig. Nem fog fentről jönni a segítség, itt mellőlünk jön a segítség,
a másiktól, így tartjuk egymás hátát! Nagy fel és köszönet azoknak az önkénteseknek és civileknek, akik szállást, meleg ételt, italt és jó társaságot adtak azoknak akik már majdnem 1 napja ott rekedtek. Öröm áradat itasson Titeket át, ne állandóan a kormányt szapuljátok meg a BM-et... evvel csak megteremtitek ugyanazt a helyzetet, és csak idegessé váltok. Eddig is így volt, most is ez van... mit vártok? A segítség embertársainktól fog eljönni.
Én is felhívtam minden pirossal jelzett embert a google térképről, ahol bejelölték, hogy kinek kell segítség, és 80%-ban mindenkit elértem, meleg helyen voltak, megköszönték, hogy hívtam őket, ez a legkevesebb (többiek ki voltak kapcsolva, de a térkép alapján sok ember indult el menteni, meleg étellel, itallal őket). Csodálatos dolgok ezek, ez egy újfajta mentalitásnak is nevezhető, de valójában mindig is itt volt bennünk, csak ráraktuk azt a sok szemetet, ami még a szemünket is eltakarta!
Megható érzés egy ilyen Magyarországon élni emberek! Ne rontsátok el Magatoknak se ezt a jó érzést avval, hogy másokat bíráltok, elítéltek, és ócsároltok... ez a szint teljesen más.
Merőben más. Ez az új paradigma szerves része. Megosztva elbukunk, egységben felállunk, sőt táncolunk! :)"
***
"Sziasztok! Én egy éjjel-nappali boltban dolgozom. Ma olyan dolgok
történtek, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Bejött egy lány
ahogy néhányan mondják olyan "mű" nő. Vett egy karton tejet, egy rúd
szalámit, 8 kg kenyeret, vajat, meg nescafe-t. Fura volt a 8 kg kenyér,
ezért megkérdeztem: "nagy a család?" Mire ő! Nem, az iskolába viszem az
itt rekedteknek.Elgondolkodtam. Aztán jött egy srác. Audival. Kért 30 db zsemlét, 10 kg kenyeret, egy egész doboz sport szeletet. Kérdeztem is. Ennyire szereti a csokit? (persze sejtettem hogy hova lesz) erre ő: "nem a rádióba hallottam hogy elkel a segítség"! És oda viszi. Nem sokkal később megint jöttek. Elvitték az összes mentes ásványvizet.
Már tudtam hova lesz, vagy legalábbis azt hittem. Megkérdeztem. A válasz: A vasút állomásra viszem, most hallottam hogy sokan itt maradtak.
De!! A a legszebb dolog csak ezután jött. 4 fősulis készült az esti bulira, ehhez való bor és chips készletért jöttek. Nálunk hallották a rádióba, hogy a hajléktalan szállóra is el kelne a segítség. Vissza minden. Összedobták a pénzüket és kérték hogy adjak nekik bármit ami ebből kikerül és hasznát vennék. Hát ez engem nagyon megérintett. De még sorolhatnám. Egy néni süteményt vett amit a fiával küldött el az autókhoz stb... Nagyon jó volt ma a napom. Osszátok meg. Én még ilyet soha nem kértem, de akarom hogy tudja mindenki: A magyarok a bajban összefognak."
***
"Úgy gondolom a tegnapi nap után ki kell osztani már megérdemelt és elégszer el nem hangzott köszönömöt. Tehát, én köszönöm az összes civil önkéntesnek, akik:- Pörgették a közösségi oldalakon, mikroblogokon a percre kész infókat, rondán beégetve és helyettesítve ezzel a királyi médiát és hírközlést.
- akik létrehozták az online segíts, ha tudsz térképet,
- akik szervezkedtek, kimentek ásni, traktorozni, terepjárózni, derékig belefagyni a hóba,
- akik vittek meleg teát, kaját, felajánlottak szállást és a segítség ezer más módját,
- akik tartották a lelket a kint didergőkben, mert tudták, nincsenek egyedül.
Köszönöm a hivatásos:
- Rendőröknek, tűzoltóknak, katonáknak, védelmi szolgálatok tagjainak, a hókotróvezetőktől a szóróanyag rakodókig, áramszolgáltató munkatársaitól vízművesekig mindenkinek, hogy megtettétek amit a feljebbvalóitok parancsai és a szervezeteitek anyagi lehetőségei megengedtek.
- a sajtómunkásoknak, akik percről percre tudósításokkal igyekeztek információhoz juttatni mindenkit, akik a helyi rádiók műsoraiban megtették azt, ami a királyi dolga és kötelessége lett volna,
- a polgármestereknek és jegyzőknek, akik tényleg rengeteg helyen személyesen is részt vettek a mentésben, kinyitották a közintézményeket és segítettek ahogy módjukban állt,
- azoknak a kereskedelmi láncoknak, akik parkolóikkal, fűtött belterükkel, meghosszabbított vagy rendkívüli nyitvatartásukkal tették lehetővé a helyzet normalizálását,
- és a "piszkos labancoknak", akik nem restelltek a negyvennyolcas forradalmunk napján segítő kezet nyújtani!"
***
"Ezt is megéltük! A szabadságharc évfordulóján osztrák hókotrók oszlopban
lépik át a magyar határt, hogy letakarítsák a magyar utakat. A
Belügyminisztérium miután végigaludta az
éjszakát úgy gondolta, hogy SMS-ekkel segíthet a legtöbbet a bajba
kerülteknek. Az osztrákok pedig gyorsabban reagáltak mint a magyar
hatóságok!"
